Nofretete

Mindíg úgy éreztem, hogy a világ több annál amit látunk, vagy az adott helyzetben felfogunk belőle.

...és keresgéltem, kutattam a választ, hátha valaki segít. Egyébként sokan segítettek. Először is fenntartották az érdeklődésemet. Nem hűlt ki bennem a hit, a kíváncsiság. Sok féle embert, sok féle életet megismertem. Tanított az idő a megismerésre, a megértésre. De valódi válasz nem jött a bennem felmerülő kérdésekre. Még nem.

Mindíg szűrtem. A megismerés időszaka rákényszerített. Megszűrni az információt. Kiszűrni a hiteltelenséget.

... rá kellett találnom arra, hogy kitől is várom a választ.

Kételkedni jó dolog, de a kétségek között könnyen elveszik az ember. Újabb és újabb válaszok, igazolások érkeztek. Hittel élni, de megtartani a külvilágfelé való kétségeinket- komoly egyensúly gyakorlat.

Majd minden elveszett ami addig megvolt.

...és jöttek a tapasztalások. Nagyon szépek és nagyon rondák. Keretek, a kételkedéseim ára. És tanultam határokat szabni, és betartani. Nem elvenni, de felvállalni. Nem szeretni, elvégezni. Utazni és nem elveszni. Azt  tanúlni amit nem tudok, a képességeimet pedig használni.

Közösségben lenni, megmaradni. Megmaradni önmagamnak. És hogy mind ez a saját felelősségem.

...mert a lélek nem újítja meg önmagát!